Igenis, miniszter úr
A magyarországi rendszerváltás viszonylag kevéssé vitatható eredménye, hogy ez a mű, amely először rádiójátékként, majd tévésorozat formájában, végül pedig könyv alakban hódította meg a világ számos országának közönségét, most itthon is megjelenhetett. Nem mintha korábban pusztán politikai okok miatt kerülte volna el a magyar könyvkiadás figyelmét. De jogos volt az aggodalom: mit is értett volna az egypárti miliőben nevelkedett magyar olvasó a brit kormányzati rendszer gúnyrajzából.
Mára viszont más a helyzet, hiszen a parlamenti tévéközvetítések és a kandi sajtó jóvoltából közelről tanulmányozhatjuk nemcsak a brit, de saját kormányzati apparátusunk működését is, a közhivatalok feltartóztathatatlan burjánzását, a köztisztviselői kar öntörvényű mesterkedéseit. Nem meglepő tehát – és persze a szerzők tökéletes helyzetismeretét dicséri –, ha már első olvasatra is ismerősnek tűnnek az Igenis, miniszter úr szereplői: a pártberkekben ugyan járatos, de a mindennapi politikában bizony igencsak tétova, saját apparátusa által is terrorizált miniszter, a minden hájjal megkent minisztériumi főtisztviselő, és persze az érdekek kereszttüzében lavírozó személyi titkár. És nem meglepő az sem, hogy e végtelenül mulatságos könyv szinte minden poénja „ül” a hazai viszonyok között is…